Tíz nemzedék és ami utána következik… Vidéki társadalom az úrbérrendezéstől a vidék elnéptelenedéséig.
Az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoport programja (2019–2024)
Az elnéptelenedés a vidéki térségek egyre növekvő gondja napjaink Európájában. Ennek háttere a termékenységi ráták visszaesése mellett az agrárjövedelmek versenyképtelenségével és a városias központok szívóhatásával magyarázható leginkább. Az egykori szovjet blokk országai esetében azonban egy további, hangsúlyos elem sem maradhat figyelmen kívül: a kollektivizálás során a pártállamok erőszakkal kényszerítették az egyéni gazdákat a szövetkezetekbe, akik az iparba vándorlással és a termékenység visszafogásával védekeztek korábbi életük erőszakos megváltoztatása ellen.
Kutatócsoportunk interdiszciplináris módszerekkel dolgozó kutatók összehangolt munkájával szeretne fényt deríteni azokra a hosszú lefolyású történelmi folyamatokra, amelyek a kárpát-medencei vidéki társadalom jelenlegi, jellegzetes mintázatainak kiformálódásához vezettek. Kutatásunk időhatárai 1767 és 2017, az úrbérrendezés megindulásától a jelenig tartó két és fél évszázad. Vizsgálatainkban olyan fontosnak vélt, de mindeddig nem feltárt jelenségekre, összefüggésekre koncentrálunk, amelyek révén választ kaphatunk a vidéki társadalom életét a jelenig meghatározó strukturális hatóerők jellegére és súlyára (nagybirtok szerepe, területi egyenlőtlenségek különbségeinek összefüggései, természetföldrajzi adottságok). Elemzéseinkben egyaránt alkalmazzuk a hagyományos, levéltári kutatáson alapuló történészi eszköztárat és a statisztikai adatelemzés számítógépes módszertanát, valamint a térinformatika kínálta lehetőségeket.
Munkánk célja, hogy az agrártársadalom két és fél évszázados, tíz nemzedéknyi történetének fehér foltjaira vagy éppen átideologizált és ezért torzan ránk maradt narratíváira koncentrálva, hangsúlyosan olyan kutatásokat fogjon egybe, amelyek egységes keretbe foglalják a 18. század középső harmadától eltelt időszak társadalmi változásait, és megvilágítják mindazon folyamatokat, amelyek a jelen helyzetig vezettek.
Az előttünk álló öt évben egy olyan kutatássorozatot szeretnénk széles körű kutatói együttműködéssel megvalósítani, amelynek eredményeképpen feltárt új ismeretek és összefüggések egyrészt jelentősen bővítik az újkori agrártársadalomról meglévő tudásunkat, másrészt a jelen problémáinak történeti kontextusba helyezésével elősegíthetik a vidékfejlesztési döntéselőkészítést is. Munkánk során természetesen nagyban építünk az elmúlt évtizedek társadalom- és gazdaságtörténeti, illetve történeti demográfiai kutatásainak eredményeire. Ismereteink bővítését azonban nem csupán ezen meglévő eredmények és a kutatás során feltárt újabb források szintetizálásával érjük el, hanem – kiaknázva a térinformatika nyújtotta lehetőségeket – tovább építjük a kvantitatív elemzések alapjául szolgáló, eddig létrejött adatbázisokat is (vö. http://www.gistory.hu). Reményeink szerint az általunk tervezett alapkutatások révén új, eddig nem vizsgált alapokon összegezhetjük a hazai vidéki társadalom történetét. Szemléletünkben meghatározó a történeti strukturális örökség, a hosszú időtartam (longue durée) alatt megőrzött kontinuitások és az estlegesen bekövetkező változások feltárásának az igénye, miközben legalább ennyire fontosnak tartjuk a lokális esettanulmányok megvilágító erejét.
Az öt évre tervezett kutatási program három pilléren nyugszik. Hangsúlyosan olyan kérdések mentén szervezzük a kutatást, amelyek eleddig vagy nem voltak kutatottak, vagy olyan ideológiailag terhelt narratívák rakódtak rájuk, amelyek nem tették lehetővé az adott problematika tényeken alapuló, reális megismerését.
1. pillér – Nagybirtok a magyar társadalomban
I.1. Birtokszerkezet – településhálózat – népsűrűség – gazdasági fejlettség
A kutatásnak ez a része munkahipotézisként Móricz Miklósnak abból a két világháború közötti megfigyeléséből indul ki, hogy a nagybirtok lokális kiterjedtsége fordítottan arányos a népsűrűséggel és az adott terület gazdasági erejével. Azaz a nagybirtok dominálta övezetek az ország legritkábban lakott és gazdaságilag leginkább elmaradott részei. Célunk, hogy történeti statisztikai adatokon több időmetszetben vizsgáljuk e problémát.
I.2. Tipizálás és modellalkotás
A hazai agrártörténet-írásban hallatlan gazdag az egyes uradalmak működésére vonatkozó irodalom. Mindezidáig azonban elmaradt a felhalmozott eredmények behatóbb elemzése, az a kísérlet, hogy kialakítsuk a nagybirtokrendszer hazai tipológiáját. Célunk, hogy a hazai uradalomtörténeti irodalomból kigyűjtsük, majd regionális és korszak szerinti bontásban feldolgozzuk az összehasonlítható kvantitatív elemzést lehetővé tevő adatközléseket. Adatainkat térképen megjelenítve, vizuálisan is szeretnénk megragadhatóvá tenni a nagybirtok mint gazdaság- és társadalomszervező intézménynek az elmúlt két és fél évszázadban betöltött szerepét. Az erre következő elemzésben elkülönítjük az egyes történeti korszakokra jellemző uradalomtípusokat. E kutatás végső célja a magyar nagybirtokrendszer európai kitekintésű modelljének megalkotása.
I.3. A jobbágyfelszabadítás és következményei
Történeti irodalmunk a jobbágyfelszabadítást, majd a rendiségből a piacgazdaságra történő áttérést alapvetően pozitív folyamatként ábrázolja. Elsikkad az a tény, hogy a tőkeszegény gazdaságban sem a volt földesuraknak, sem pedig az újdonsült tulajdonosoknak nem volt tőkéje és tudása ahhoz, hogy versenyképes módon álljon helyt a piaci versenyben. A paraszti népesség megerősödését emellett további két tényező is hátráltatta: 1) Az osztályos örökösödés következtében semmi nem állta útját a birtokaprózódásnak, 2) a demográfiai átmenet során a nagyszámú, a korszak külterjes viszonyai között a földből megélni nem képes népesség az állam által nem kezelt szociálpolitikai problémát generált. A kutatás arra vállalkozik, hogy történészi eszközökkel rekonstruálja azt a folyamatot, amely a jobbágyfelszabadítást követően nem tette lehetővé egy polgári módon szerveződő vidéki agrárközéposztály létrejöttét a 19. század második felében.
2. pillér – A vidék hangja és visszhangja
II.1. Paraszti egodokumentumok katasztere, forráskiadványok összeállítása
Jelenleg nem áll rendelkezésre egy olyan adatbázis, amely a paraszti népességtől származó, annak gondolatait, élményeit, érzéseit közvetlen módon tükröző szövegeket (vallomások, naplók, memoárok, interjúk, levelek) venné számba. A dokumentumok kataszterét, amely a közgyűjteményekben őrzött anyagoktól a szociográfiákban rögzített párbeszédekig terjed, a gyűjtés előrehaladásával párhuzamosan folyamatosan frissítve tesszük közkinccsé a kutatás honlapján. Célunk, hogy a kéziratos anyagokból forrásközléseket jelentessünk meg.
II.2. A magyar elitek paraszt- és vidékképe
A vidéki társadalom boldogulásának feltételeit mindenkor nagyban meghatározta, hogy az elitek miként tekintettek az agrárnépességre. Az elit fogalmát pozicionális alapon definiáljuk, azaz azokat soroljuk e körbe, akik pozíciójuknál fogva meghatározó jogosítványokkal bírtak a vidéki népességgel kapcsolatos döntések meghozatalában. A pozíciók rögzítését követően a kutatás keretében a 18. század közepétől a 21. század elejéig gyűjtjük össze és elemezzük a hazai politikai, gazdasági, egyházi és tudományos elit reprezentáns képviselőinek a vidékkel kapcsolatos megnyilatkozásait. Úgy véljük, az elitek s különösen a programatikus szereplők vidékképének rekonstruálása révén sok minden érthetővé válik abból, hogy mennyiben vezethető vissza a külső gazdasági-politikai körülményekre, s mennyiben az egyes elittagok értékrendszerében gyökerező individuális tettekre a hazai agrártársadalmat érintő gyakorlati politika.
3. pillér – A gazdasági fejlettség és az életminőség mintázatai
III.1. Területi egyenlőtlenségek a történeti tájban
Kutatási hipotézisünk szerint a kárpát-medencei régiók, kistájak sajátossága, hogy a jelenbeli fejlettségi különbségek nagyfokú egyezést mutatnak a 19-20. század fordulójának térbeli fejlettségi különbségeivel. E hipotézist a néprajztudomány részéről a polgárosodás regionális eltéréseiről feltártak is megerősíteni látszanak. Célunk, hogy a 18. századtól fellelhető községsoros források alapján a történeti Magyarországra olyan reprezentatív adatbázist állítsunk össze, amelyet elemezve a történeti időben válik lehetővé a területi fejlettségi különbségek hátterének, okainak megértése. Trendanalízissel a népesség felekezeti hátterének és demográfiai állapotának függvényében a területhasználat regionális sajátosságait és a megélhetés költségeinek változásait is szeretnénk felderíteni. A kutatás nagyban épít a 2017-ben lezárult K 111766 számú NKFIH-kutatásban összegyűjtött adatokra is.
III.2. Burgenland mint kontrollcsoport – a piaci és az államszocialista berendezkedés eltérő következményei Burgenland, illetve Vas és Győr-Moson-Sopron megyék összehasonlítása tükrében
A történelmi Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati feléből létrejött Burgenland tartomány társadalomszerkezete és gazdasága 1955-ig, Ausztria függetlenné válásáig lényegileg azonos vonásokat mutat a nyugat-magyarországi területekkel. Az osztrák államszerződés megkötését (1955) követő három évtizedben azonban Burgenland látványos fejlődésen ment keresztül, s fejlettségi mutatóit tekintve megközelítette a régi osztrák tartományokat. A kutatás úgy tekint Burgenlandra, mint ami a történeti Magyarország egyedüli tájaként kimaradt a kommunista társadalomátalakítási kísérletből. Azzal a hipotézissel élünk, hogy Burgenland egyfajta kontrollcsoport, ami lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk az azt alkotó Moson–Sopron–Vas megyék jelenlegi országhatárok között maradt keleti részével. Ezáltal a huszadik század második felére rekonstruálhatóvá válnak a két út különbségei a piacelvű és polgári demokratikus utat bejárt osztrák rész, valamint a tervgazdasági logika mentén szerveződő és pártállami integrációjú magyar megyerészek között.
Horváth Gergely Krisztián
